Chicago 2010-ben

Chicago belvárosában az épületek közötti térre éppúgy figyeltünk, mint magukra az épületekre. Egy hosszú utca képként keretezhetett egy tornyot, míg egy kereszteződés vagy híd hirtelen tágabb kilátást nyitott. Ugyanott egészen más benyomást keltett, ha előre vagy felfelé néztünk.

A LaSalle Street erre az egyik legvilágosabb példát adta. Hosszú folyosójának végén áll a Chicago Board of Trade, lépcsőzetes körvonalával határozott fókuszpontot adva az utcának. A környező épületek zárttá teszik a hozzá vezető utat, a központi torony felé vonzva a tekintetet.

Az 1930-ban elkészült, Holabird & Root tervezte Chicago Board of Trade az art déco jelentős emléke. Függőleges vonalai és lépcsőzetesen visszahúzódó szintjei különösen jól illenek a LaSalle látványához. A járdáról nézve az egész utca a kompozíció részévé válik.

A Chicago Theatre másfajta jellegzetes látványt adott. Függőleges felirata a State Street fölött hívja fel magára a figyelmet, a város nevével az épület oldalán. A sok torony és irodahomlokzat között ez a felirat azonnal felismerhető.

A színház 1921-ben nyílt meg. Bejárata és feliratai már kívülről is a belvárosi élet másik fejezetét idézik: Chicagót, mint a szórakozás és az üzlet városát.

A folyó mellett a Marina City ismét megváltoztatja a városkép alakját. Két kör alakú tornyán ívelt erkélyek sorakoznak, jellegzetes, szinte csipkézett körvonalat rajzolva. Az ismétlődés feltűnő, különösen a szomszédos épületek egyenes élei mellett.

Bertrand Goldberg építész a Marina Cityt belvárosi lakó- és munkahelyként képzelte el, lakásokat, parkolókat és más funkciókat egyesítve. Az 1960-as években épült együttes ezt a keveredést formájában is megmutatja.

A Millennium Parkban újabb módját találtuk a környező épületek megfigyelésének. A Cloud Gate, közismert nevén Bean, egyetlen fényes felületbe gyűjti a városképet, az eget és a körülötte álló embereket. Az ismerős egyenesek görbékké válnak, és a város mintha körülölelné a szobrot.

Anish Kapoor rozsdamentes acélszobra a Millennium Park számára készült. Lekerekített formája és homorú alsó része adja a tükröződések szokatlan geometriáját. A felület szinte folyékonynak látszik, pedig maga a tárgy szilárd és mozdulatlan.

Érdekességét az adja, mennyire függ a látvány a nézőponttól. Egyik szögből az épületek uralják a képet. Másikból az emberek és az ég többet foglalnak el a tükröződésből. A szobor körvonala egyszerű marad, miközben a felületén minden változik.

Az épületek mellett tükröződő emberek látványa emberibb léptékűvé tette a városképet.

Olyan téma is, amely több fényképet érdemel: a tágabb kép megmutatja helyét a parkban, míg a közeli nézet az acél torzításait tárja fel.

A Crown Fountain a köztéri művészet másik formájával gazdagította Millennium Park-i látogatásunkat. Itt a figyelem a tükröződő városképről a chicagói lakosok két üvegtéglás tornyon megjelenő arcaira irányul.

A Jaume Plensa által 2004-ben alkotott szökőkút LED-kijelzőkkel és vízzel kapcsolja a portrékat a tornyok közötti térhez. Amikor a víz a száj magasságában előtör, az arc maga is a szökőkút részévé válik. A művész a vizet köpő alakok régi ötletéből merített, kortárs formát adva neki.

Csodálatosan közvetlen hatású, hogy hétköznapi arcokat látunk ekkora méretben. Egy mosoly vagy arckifejezés-változás kerül a középpontba, a belváros kemény felületei és nagy építményei között.

A Grant Park több lélegzetvételnyi teret adott utunknak. A Buckingham Fountain körüli térben együtt láthattuk a vizet, a szobrokat és a környező várost.

Ennek a szökőkútnak egészen más a jellege, mint a Crown Fountainnek. Lépcsőzetes medencéi és bronzrészletei szabályosabb kompozíciót alkotnak, középen magasba törő vízzel. Tágas környezete fontos: nyílt tájban foglal helyet, nem épületek közé szorítva.

Az 1927-ben felavatott Buckingham Fountain Kate Buckingham ajándéka volt testvére, Clarence emlékére. Formája a Michigan-tavat ábrázolja, négy bronz tengeri ló csoportja pedig a tóval határos négy államot jelképezi.

Ez a kapcsolat érthető jelentést ad a díszítésnek. A tó az egész látogatás során Chicago környezetének része, itt pedig szobrászi formában jelenik meg. A parkban álló szökőkút látványa összeköti a tervezett városi tájat a közeli, sokkal nagyobb vízfelülettel.

A Michigan Avenue mentén a legismertebb látnivalók némelyike utcaszinti részlet volt. Az Art Institute of Chicago előtt bronzoroszlánok állnak a bejárat két oldalán; súlyos alakjuk erőteljesen érvényesül a múzeum homlokzata előtt.

Az oroszlánokat Edward Kemeys alkotta, és 1894-ben állították fel. A szobrok önálló nevezetességgé teszik a bejáratot.

A sugárút más részein és a folyó közelében az építészet sokkal többféle formát kínált. A Wrigley Building világos külseje és óratornya különösen könnyen felismerhető volt. Az 1920-as évek elején épült Wrigley Buildinget mázas terrakotta borítja, felülete így más jellegű, mint a körülötte álló üvegtornyoké.

A Trump Tower újabb magas, üveghomlokzatú formát adott a folyóparthoz. Északabbra a John Hancock Center tűnt ki a külsején futó sötét átlókkal. E hatalmas X-ek miatt az épület még tág panorámában is szokatlanul könnyen felismerhető.

A Hancock X-merevítése tartószerkezetének része, Bruce Graham építész és Fazlur Khan mérnök munkája nyomán. A látható átlók segítik a tornyot az oldalirányú erők, köztük a szél kivédésében.

A folyó kínálta a legtisztább képet a belváros és a víz kapcsolatáról. Egy hídon átkelve hosszú kilátás nyílik az épületek között, előtérben a folyóval. A közeli járdáról sűrűn összezsúfoltnak látszó tornyok így könnyebben elkülönülnek.

A hidak e látvány részei. Chicago billenőhídjai ellensúllyal kiegyensúlyozott emelőszerkezettel működnek: az útpálya szárnyai felfelé fordulnak, súlyos ellensúlyokkal kiegyensúlyozva, hogy a megfelelő hajóforgalom áthaladhasson. Műszaki megoldásuk mindennapi célt szolgál, és jellegzetes mozgó elemet ad a folyó tájához.

A mérnöki munkának itt régebbi története is van. 1900-ban a Chicago Sanitary and Ship Canal megnyitása megfordította a Chicago folyó folyásirányát, segítve a szennyvíz elvezetését a város ivóvízforrását jelentő Michigan-tótól.

E részletek a városkép egyszerű résénél érdekesebbé tették a folyót. Chicago működő része, amelyet a közlekedés és a környező város igényei alakítottak. Sétánk során kellemes nézőpontváltást és jól követhető vonalat is adott a sűrű belvárosban.

A Skydeck Chicagón, a Willis Tower 103. emeletén tett látogatásunk adta a legtágabb kilátást a városra. A járdáról nézve uralkodó utcák és tornyok egy sokkal nagyobb mintázat részévé váltak.

Utcaszinten egy közeli épület szinte az egész látóteret kitöltheti. Fentről világosabbá válik a helyzete: kapcsolata a környező tömbökkel, a folyóval és a tóparttal. Chicago léptéke könnyebben érthető, ha ezeket az elemeket együtt látjuk.

A torony már évtizedek óta Chicago jelképe volt. 1973-ban készült el, és megnyitásakor a világ legmagasabb épülete volt. Nevét 2009-ben változtatták Sears Towerről Willis Towerre, nem sokkal látogatásunk előtt.

Számunkra a feljutás értékét ez a nézőpontváltás adta. Az egyes nevezetességek tájékozódási pontokká váltak a városon belül, míg az utcák a központon messze túlnyúló mintázatot alkottak. A Michigan-tó széles, nyílt peremet adott a panorámának.

The Ledge és a kilátás egyenesen lefelé

A The Ledge másfajta kilátással egészíti ki a Skydecket. Üvegerkélyei az épület síkján túlnyúlva lehetővé teszik, hogy a látogatók a padlón át nézzenek le az utcákra.

A 2009 júliusában a közönség előtt megnyitott The Ledge 2010-es látogatásunkkor már létezett. Erkélyei mintegy 1353 láb, azaz nagyjából 412 méter magasan vannak az utca felett. Egészen más magasságérzetet ad a város fölött elnézni és egyenesen lenézni rá.

A Michigan-tó figyelemre méltóan nyitott peremet ad Chicago belvárosának. A tornyok közelében felfelé vonzódik a tekintet; a tónál sokkal tágabb horizont felé kalandozhat. Ez a változás is hozzájárul a város különleges fekvéséhez.

A Navy Pier vízbe nyúló nevezetességként jelenik meg, újabb tájékozódási pontként a tágabb látványban. A léptéket maga a tó adja, messze túlnyúlva az épületeken és a partvonalon.

Az esti fény lágyabbá teszi ezt a környezetet. Kirajzolja az épületek körvonalait, és megváltoztatja a víz látványát, így a tópart nyugodtabb lezárást ad chicagói történetünknek.

Chicagói látogatásunk legerősebb élménye a város sokféle látásmódja volt. A LaSalle Street egy folyosó végén keretezett egy tornyot. A Cloud Gate tükröződéssé görbítette a városképet. A Crown Fountain arcokat hozott előtérbe. A Skydeck feltárta az utcák fölötti nagyobb mintázatot.

Fényképeink és filmünk ezeket a látványokat kapcsolják össze. Az egyes nevezetességek emlékezetesek, de kapcsolatuk adja a látogatás formáját: építészet a víz mellett, köztéri művészet a városon belül és nyílt tó a tornyokon túl.

Fotók és videó: Saját anyagok 2010-es chicagói látogatásunkról — Let’s Visit by Radon.