New York 2010-ben

Manhattan felé közeledve még átfogó képet kaptunk, mielőtt az épületek betöltötték volna a körülöttünk húzódó utcákat. A busz ablakából Midtown felhők közül kibontakozó látképe látszott, míg délebbre Lower Manhattan tornyai külön csoportot alkottak.

Távolról az épületek egyetlen felismerhető városképpé álltak össze. Az utcákon a látvány különálló homlokzatokra, sarkokra és a tornyok közötti keskeny résekre bomlott. A kikötőből, majd később a Rockefeller Center kilátójából ismét visszatértünk ezekhez a tágabb nézetekhez.

Manhattan déli végén megálltunk a Battery Parkban, ahol látogatásunk idején a The Sphere állt. A sérült fémszobor egykor a World Trade Center ikertornyai közötti teret díszítette.

Fritz Koenig alkotása súlyos sérülései ellenére túlélte a 2001. szeptember 11-i támadásokat. Az áldozatok emlékére 2002 márciusában a Battery Parkban helyezték el. Mi itt találkoztunk vele 2010-ben, mielőtt magát a World Trade Center környékét felkerestük.

A szobor sérült felülete egészen másféle emlékművé tette, mint Manhattan más részeinek ünnepélyes szobrai és homlokzatai. Története a szemünk előtt álló tárgy részét alkotta.

Hajóutunk a New York-i kikötő vizére vezetett, ahonnan másként láthattuk a várost. A vízről Manhattan vízpartja és épületei együtt látszottak, fölöttük kitáruló felhős égbolttal.

A fő látványosság a Liberty Island talapzatán álló Szabadság-szobor volt. Körvonala a hajóról is összetéveszthetetlen maradt: magasba emelt fáklya, korona és az alak ruhájának hosszú redői. A szobrot 1886. október 28-án avatták fel. Frédéric Auguste Bartholdi tervezte az alakot, amelynek rézfelülete fokozatosan nyerte el ismerős zöld színét.

Távolabb, a kikötő túloldalán a Verrazzano-Narrows híd kötötte össze Brooklynt és Staten Islandet. A függőhidat 1964-ben nyitották meg, hosszú fesztávja pedig újabb felismerhető formával gazdagította a vízről feltáruló látványt.

A hajózás arra is lehetőséget adott, hogy visszatekintsünk Lower Manhattan felé. A szárazföldön egyes épületekre néztünk fel; a kikötőből sokkal könnyebben áttekinthettük kapcsolatukat a vízparttal.

Lower Manhattanbe visszatérve látogatók csoportját találtuk a Charging Bull körül, a Broadwayn, a Bowling Green mellett. A bronzállat alacsonyan, erőt sugározva áll az utcán, lehajtott fejjel és elfordított testtel, mintha épp megmozdulna. Körülötte nagy volt a nyüzsgés, az emberek a város épületeivel a háttérben fényképezkedtek.

A szobor Arturo Di Modica műve, és 1989 óta a Bowling Green északi végén áll. A pénzpiacokhoz fűződő kapcsolata természetes bevezetést jelent a közeli Wall Street környékéhez.

A Wall Street és a Broad Street körül az épületek szorosan a járdák mellé húzódnak. A New York-i tőzsde hatalmas oszlopaival és szobrokkal díszített oromzatával tűnik ki. Főhomlokzata a Broad Streetre néz, ahol az épület 1903-ban készült el. Az utcáról láttuk, a pénzügyi negyed hétköznapi forgatagában.

A közelben George Washington szobra jelzi a Federal Hall helyét. Itt tette le esküjét az Egyesült Államok első elnöke 1789. április 30-án. A ma látható épület későbbi, 1842-ben vámházként nyílt meg; a beiktatás az ugyanitt álló korábbi Federal Hallban zajlott.

Ezek a helyek kis területen egyesítik New York történetének több fejezetét: a kereskedelmet, a pénzpiacokat és a szövetségi kormányzat kezdetét. Az épületeket is érdemes közelebbről szemügyre venni, a tőzsde homlokzatától a Washington-szobor alatti lépcsőkig.

A Trinity Church újabb léptékváltást hozott Lower Manhattanben. Neogótikus tornya és kőfalai sokkal nagyobb kereskedelmi épületek között álltak, a templomkert pedig nyitott teret biztosított mellette.

A jelenlegi templomot Richard Upjohn tervezte, és 1846-ban szentelték fel. A környező temetőkert a régebbi New Yorkhoz köti a helyet; itt nyugszik Alexander Hamilton.

A templom jó ellenpontot alkotott a tőzsdével és a környező irodaházakkal. Manhattan ugyanazon részén működő pénzügyi negyedet, korai kormányzati helyszínt és történelmi istentiszteleti helyet láthattunk.

A World Trade Center helyszínén még folyt az újjáépítés. Építési területet láttunk, ahol új szerkezetek emelkedtek azon a helyen, amelyet a szeptember 11-i támadások annyira megváltoztattak Lower Manhattanben.

Látogatásunkkor a One World Trade Center építés alatt állt. A területen zajló munkák egy sokkal nagyobb újjáépítési program részei voltak, köztük a megnyitására készülő emlékhellyel. A korabeli építési beszámolók ismertetik a 2010 során elért előrehaladást.

Korábban a Battery Parkban láttuk a The Sphere szobrot, amely túlélte az eredeti komplexum pusztulását. Itt a hely történetének következő szakasza öltött fizikai formát. A két megálló összetartozott, mégis mást mutatott: egy megmaradt szobrot és egy újjáépülő területet.

A South Street Seaportnál más előteret kapott a városkép. Történelmi hajók árbócai és kötélzete rajzolódott ki Lower Manhattan épületei előtt, megmutatva a város tengeri oldalát a pénzügyi központ közvetlen közelében.

New York fejlődése szorosan kapcsolódott kikötőjéhez. A South Street Seaport Museum 1967-ben alakult meg, amikor az örökségvédők a negyed és hajózási öröksége megóvásán dolgoztak. A látott vízpart könnyen érthetővé tette az összefüggést: a hajózás és a kereskedelem ugyanannak a várostörténetnek volt a része, mint a közeli irodatornyok.

A Chinatownon átvezető utunk ismét üzletekkel és feliratokkal szegélyezett forgalmas utcákra vitt. A járműből elhaladva láttuk a negyedet, egyik utcai jelenet követte a másikat. A nagyobb nevezetességek között ez Manhattan hétköznapibb arcát mutatta meg.

Manhattan keleti oldalán láttuk az ENSZ székházát az East River mellett. Modern épületei újabb építészeti stílust hoztak utunkba Lower Manhattan régebbi kőhomlokzatai után.

A székházegyüttes 1952-ben készült el. A magas Titkársági épület és az alacsonyabb Közgyűlési épület ugyanazon komplexum részei, amelyet egy nemzetközi szervezet városon belüli működésére terveztek.

Kívülről szemléltük meg. Újabb ismerős New York-i nevezetességet láttunk valódi környezetében, és a folyó segített megérteni az együttes elhelyezkedését.

A Rockefeller Centernél ismét Midtown közepére értünk. Az épületek terek és átjárók sorát keretezik, a Lower Plaza felett pedig Prométheusz aranyszínű alakja azonnal felismerhető részletként jelent meg.

Paul Manship 1934-ben készítette az aranyozott bronzszobrot. A görög mitológia azon alakját ábrázolja, aki elhozta az emberiségnek a tüzet. A szobor a tér fókuszpontját adja, mielőtt a környező épületek felfelé vonnák a tekintetet.

Számunkra a Rockefeller Center egy sokkal tágabb manhattani látvány kiindulópontja is volt: innen jutottunk a Top of the Rock kilátóteraszaira.

Felmentünk a 30 Rockefeller Plaza épületében található Top of the Rockhoz, ahol a város széles panorámává nyílt. Miután a magas épületekkel szegélyezett utcákról felfelé néztünk, most a háztetők fölött tekinthettünk végig, és követhettük Manhattan alakját.

Észak felé a Central Park nyúlt el a környező épületek között. Ebből a magasságból sokkal jobban érzékeltük zöld téglalapjának méretét. A park és a környező sűrű utcahálózat ellentéte világos szerkezetet adott a látványnak.

Dél felé fordulva az Empire State Building tárult elénk. Lépcsőzetes alakja hangsúlyosan emelkedett a környező épületek fölé, mögötte Manhattan további részei nyúltak el. Ez volt a Rockefeller Center kilátópontjának egyik előnye: maga az Empire State Building is a panoráma része volt.

A kilátó először az RCA Buildinggel együtt nyílt meg 1933-ban. Hosszú zárva tartás után 2005-ben Top of the Rock néven nyitott újra, néhány évvel látogatásunk előtt. A teraszok a 67., 69. és 70. emeleten helyezkednek el.

A két irány egészen eltérő fényképeket kínált. Észak felé a park és a körülötte húzódó városszegély kapott hangsúlyt; délre Midtown tömör épülettömege került középpontba. Együtt tisztább képet adtak azokról a helyekről, amelyeket korábban alulról láttunk.

Az utcákra visszatérve az Ötödik sugárút ismerős épületek újabb sorát mutatta. Egy háborúellenes tüntetés mellett is elhaladtunk, amely a városi élet kis szeletét hozta a híresebb építészeti látnivalók közé.

A Szent Patrik-székesegyház csúcsíveivel, faragott kőfelületeivel és ikertornyaival tűnt ki. A James Renwick tervezte székesegyház 1879-ben nyílt meg; tornyai 1888-ban készültek el. A környező kereskedelmi épületek mellett neogótikus külseje különösen éles ellentétet alkotott.

Elhaladtunk a Trump Tower bejárata előtt is, amely az Ötödik sugárút újabb ismert címe. Továbbhaladva a The Plaza egészen eltérő homlokzattal jelölte a Central Park szélét. A szálloda 1907. október 1-jén nyílt meg, és az Ötödik sugárút, illetve a Central Park South melletti elhelyezkedése a parkhoz vezető út részévé teszi.

Utunknak ez a része az utcáról és épületeiről szólt: a székesegyházról, a torony bejáratáról, a szállodáról és a köztük mozgó emberekről. A változatosság belépés nélkül is jól látszott.

Miután felülről láttuk a Central Parkot, magába a parkba is beléptünk. A Top of the Rock tág panorámáját ösvények, fák és a szabadban időző emberek váltották fel. A Bethesda Terrace-nál egy hatalmas szappanbuborékokat készítő előadó vonta magára a közeli családok figyelmét.

A terasz a park egyik fő építészeti tere. Calvert Vaux Jacob Wrey Moulddal közösen tervezte, utóbbi felelt a bonyolult faragott részletekért. Lépcsői és korlátai az alsó teraszt és a Bethesda-szökőkút környezetét keretezik.

A szökőkút központi szobrát, a Vizek angyalát Emma Stebbins készítette, és 1873-ban avatták fel. A Croton-vízvezetékre emlékeztet, amely 1842-ben friss vizet hozott New Yorkba. E kapcsolat révén a park ismerős látnivalója a város növekedéséről és közegészségügyéről is mesél.

A terasz körül az építészet és a nyüzsgés ugyanazon jelenet része volt. A buborékos előadó, a nézelődők és a környező zöld növényzet más ritmust adott parkbeli látogatásunknak, mint Midtown utcái.

Filmünk sötétedés után ér véget a Times Square-en, ahol a kivilágított reklámok betöltik az utca feletti látványt. Más volt a lépték, mint a nappali jelenetekben: hatalmas kijelzők és feliratok vonzották felfelé a tekintetet, miközben alattuk az emberek az erősen megvilágított téren mozogtak.

A környék nevét a The New York Timesról kapta, amelynek új székháza hozzájárult ahhoz, hogy 1904-ben a Longacre Square nevet Times Square-re változtassák. Látogatásunk idejére a reklám a hely meghatározó elemévé vált, folyamatosan változó képekkel borítva az épületeket.

A filmreklámok között szerepelt a Szex és New York 2 és a Perzsia hercege. Az aznap este látott többi felirat és kijelző között olyan részleteket adtak a jelenethez, amelyek saját látogatásunkhoz kötődtek.

A kikötő, a pénzügyi negyed, a kilátó és a Central Park után a Times Square nyüzsgő, fényárban úszó befejezést adott a filmnek. Ugyanannak a városnak újabb, egészen eltérő arcát láttuk.

New York-i látogatásunk azonnal felismerhető helyeket és csak a városban haladva feltáruló részleteket egyesített. A kikötő távolról mutatta Manhattant, a pénzügyi negyedben a régebbi épületek közel kerültek egymáshoz, a Top of the Rock pedig megnyitotta a kilátást az alulról már látott utcákra.

A Central Park és a Times Square további két arcot adott az úthoz: emberek gyülekeztek egy terasz körül a zöldben, majd sötétedés után tömeg mozgott a világító feliratok alatt. Filmünk a fényképekkel együtt New York különböző nézeteit mutatja meg úgy, ahogyan 2010-ben láttuk.

Fotók és videó

Saját fényképek és útifelvételek 2010-es New York-i látogatásunkról — Let’s Visit by Radon.